Nyilvánosan protestálok...

....mármint az oktatási rendszer ilyeténszerű átalakítása miatt.

A 6 éves gyermeknek NEM életkori sajátossága a 13:30-ig tartó oktatásban való aktív részvétel.

Ha esetleg ez segít az oktatási szakértőknek, akkor szeretném jelezni itt: néhány hónappal ezelőtt ezek a gyerekek déltől 3 óráig aludtak!

Az óvoda-iskola átmenetet igazából NEM segítették ezzel az esztelen, pedagógiailag megalapozatlan döntéssel.

Értem én a szociológiai magyarázatot, a politikait is sejtem....de a pszichológiai-pedagógiai hátteret nem vették figyelembe egy kicsit sem. Tényleg sajnálom....

BM

Béem, nem a bujtorpista-féle Bögyös Maca, hanem a Baba-Mama Klub. Mi csak így hívjuk egymást közt..mármint béem-nek.
( De a fenti hasonlatot nem szoktuk használni, az most nekem jutott eszembe. Nem vagyok büszke rá, de őszinte vagyok. Meg tegnap láttam pont ezt a Bujtor-filmet, nyilván innen a párhuzam.)

És én ezzel is el vagyok foglalódva (mármint a baba-mama klubbal). Most indítottuk útjára a blogot, amiben posztoljuk, hogy mi történik ott hétről-hétre.

Olvassa mindenki, aki kismama, vagy az szeretne lenni vagy már volt, de majd újra szeretne lenni. Olvassák a nagymamák is, mert már sok minden nem úgy van, mint régen...és küldeném még mindenkinek, aki szereti:-)))

ŐRBOTTYÁNI BAPTISTA BABA-MAMA KLUB BLOGJA

Kritikus tömeg

Imádom a kihívásokat. Sőt, mondhatni keresem őket. Van egy barátnőm, Ő is ilyen.

6 gyerek van a házuk fedele alatt - nem mind az övé. Illetve most néhány napig kölcsönbe van 3 gyereke a saját háromja mellé.
Hoztunk még a szomszédból egy gyereket meg az én két gyerekem, így uszkve 9 gyerekkel elindultunk éjszakai túrázni a tóparton.

Ofkorsz elemlámpával startoltunk, aminek nem szakszerű használata miatt többszörös retina leválást szenvedtünk mi felnőttek - de ez része a bulinak, mint a frissen sült kakaós kalács, amit az első 100 méteren belül szinte el kellett fogyasztani és hazáig vinnyogni, hogy "jajdeéhesekvagyunk" ( gondolom nem kell mondjam, hogy a vacsoraasztaltól felállva indultunk el túrázni).

Igazából most azt szeretném jelezni, hogy létezik az a kritikus tömeg gyerekből, aminél már saját magukat és egymást terelik.

Mi a sor végét zártuk és fantasztikusan jót beszélgettünk. Ennél szebb estét keresve sem találhattunk volna magunknak.

A végén megvolt mindegyik embergyerek:-)

Evörlesztingláv

KisSárunak van udvarlója. Ez ugye mondhatni ártatlan dolog 9 éves korban. Na de kérem ez az udvarló korántsem nevezhető átlagosnak (jójó...csak kicsit vagyok elfogult - de annyira cuki gyerek:-)

A történetet csak egyébként azért írom le, hogy az utókornak megmaradjon és a mennyegzőjükön majd jól előrántva fogom őket égetni 20 év múlva:-).

Nem fogok álnevekkel dolgozni, mindenki ismeri úgyis a lámúr főszereplőit.

Domikám (édes bogaram - az udvarló) vendégségben nálunk szüleivel és testvéreivel. Félrehív. Dialógus szó szerint így zajlik.
 - Viki....beszélhetnék veled? (Khmmmm....ööööö.... - pedagógus véna beakad, ilyen komolyan nem szoktam tárgyalni 9 évesekkel:-).
- Persze Domikám, mondjad.....figyelek.
- Deeee.....menjünk messzebb egy kicsit (merthogy nagy volt a tömeg - saját anyuka, saját testvér - vér ciki ha mindenki hallja, gondolom).
Elslattyogtunk vagy 10 méterre mindenkitől.
- Azt akarom mondani Viki, hogy képzeld el, a medencébe megöleltem a lányokat, így ni....(és mutatja a két kis kezével).
- Jaj, de jó Domi, ez annyira izgalmas....:-)))))
- De igazából nem ezt akartam mondani neked, hanem azt, hogy Te tudtad, hogy én szerelmes vagyok Sárába?
- Ööööööö.....igen, tudtam. És meg kell, hogy mondjam, nagyon örülök neki:-))))
- (lógó orr) Csak egy a baj Viki, Sára nem szerelmes belém....
- Domikám, szívem...van egy jó hírem....Sára szerelmes beléd.
(csak női módszerekkel fejezi ki már most a szerelmét - kibogozhatatlan és érthetetlen egy férfiember számára...OFF: nem tőlem tanulta:-)
- Tényleg?????????????
- Tényleg....

Domi arca felvirult, én meg boldog voltam, hogy egy 9 éves fiúval megértettem, hogy a nők nem mindig azt cselekszik, amit éreznek. Ez van...korán kondicionálni kell ezt...

Esti ima a nagyobbik kicsi szájából:-)

Uram köszönöm neked a mai napot, köszönöm, hogy megőriztél bennünket. Köszönöm, hogy játszhattunk kalózosat Dorinával Ildi mamáéknál. Köszönöm, hogy együtt ünnepeljük majd Flóra névnapját és Koka szülinapját. Kérlek Uram add, hogy Tyúki végre süssön sakk szeletet a szülinapi bulira, lehetőleg dupla adagot. Ámen.
 

(Jelzem: nagyon fegyelmezett voltam és nem röhögtem el magamat - fejlődök ).

MESE mindenkinek

Nem tudom ki hogy van vele, de mi felnőttek nem olvasunk sok mesét. Mielőtt néhány ismerősöm, barátom, Testvérem felordítana, hogy pedig Ő igenis olvas, álljanak alant a kivételek...mert ők élethelyzetüknél, szakmájuknál fogva valóban sokat olvasnak:

1. anyukák-apukák-nagymamik-nagypapik
2. a pedagógia szakterület képviselői (dajkák, óvodapedagógusok, tanítók, tanárok...)

....De úgy általában felnőtt korában valahogy kimarad a meseolvasás.....pedig ez nagy hiba....most lobbiznék egy mesével:-))))
Mert én szeretem a meséket, de valahogy most századik olvasásra sikerült átjönnie a Hétfejű tündérnek Lázár Ervintől. Szerintem tanulságos, tulajdonképpen felnőtt mese is lehetne. Kinek-kinek mit jelent - ez már mindenkinek legyen a sajátja.
A kedvemért olvassa el mindenki:-))

Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

A Hétfejű Tündér

Nem volt nálam csúnyább gyerek Rácpácegresen. Azazhogy mit beszélek, hetedhét országon nem akadt nálam csúnyább gyerek. A lábam gacsos volt, a hasam hordóhas, a fejem úritök, az orrom ocsmonda, egyik szemem balra nézett, másik szemem jobbra nézett, hívtak emiatt kancsalnak, bandzsalnak, sandának, bandzsának, kancsinak, bandzsinak, árokba nézőnek; tyúkmellem volt, suta voltam, fülem, mint az elefánté, harcsaszám volt, puklis karom, a termetem girbegurba.
Hát ilyen csúnya voltam.
Vagy tán még annál is csúnyább.
Úgy szégyenkeztem emiatt, ahogy még senki Rácpácegresen. És forrt bennem a düh, emésztett a méreg, rágtam magam, elöntött az epe. Miért vagyok én ilyen csúnya? Kiért? Miért? Mi végre? Ki végre?
Két zenész lakott a szomszédomban Rácpácegresen. Jobbról Rácegresi, balról Pácegresi. Rácegresi tudott furulyázni, Pácegresi nem.
Rácegresi azt mondta nekem:
– Csúnya vagy, csúnya vagy, de azért rád is süt a nap. Ha egyszer jó szíved lesz, el is felejted, hogy csúnya vagy. És meg is szépülsz tőle.
De én nem jó akartam lenni. Szép akartam lenni. Mérgelődtem, acsarkodtam, kardoskodtam, epéskedtem.
Pácegresi meg azt mondta:
– Olyan randa vagy, hogy nem lehet rád nézni. Téged elvarázsoltak. Ez a hétfejű szörny varázsolt el téged biztos, aki itt lakik Csodaországban. Azt kellene megölnöd.
– De amikor olyan szépen énekel – mondtam neki.
Pácegresi legyintett.
– Álnok ének az – mondta. – Így csalja tőrbe az áldozatait.
Ez a hétfejű szörny vagy hétfejű sárkány, avagy hétfejű boszorka ott élt hozzánk közel. Mert Rácpácegres a Négyszögletű Kerek Erdő közepén van, s innen csak egy ugrás Ajahtan Kutarbani király fazsindelyes palotája, s a palota mögött meg rögtön kezdődik Csodaország. Ott lakott ez a hétfejű micsoda. És esténként gyönyörűen énekelt. Hét szólamban. Mind a hét szájával más szólamot. Hát ő varázsolt el engem. Őmiatta lettem ilyen rút. Na megállj! – gondoltam magamban! Elhatároztam, hogy megölöm.
– Ez az egyetlen lehetőség – helyeselt Pácegresi, a zenész, aki annyira nem tudott furulyázni, hogy már nem is akart, a furulyája is tömör arany volt, lyuk se volt rajta.
Ettől kezdve mindennap edzettem, hogy legyőzhessem a hétfejű szörnyet. Hétfőn sárkánytejet ittam, kedden lándzsát szórtam, szerdán karddal hadakoztam, csütörtökön baloskával, pénteken péklapáttal, szombaton szablyával, vasárnap vassal, vérrel, vencsellővel.
Meg is erősödtem hamar, s egy éjszaka nekiindultam. Karddal, lándzsával, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.
– Megöllek, gonosz szörny, megöllek, elvarázslóm – ropogtattam a fogaim között.
A talpam alatt rídogáltak a füvek. Csak mentem: bimm-bumm. Mit nekem füvek! A fejem felett recsegtek, sírdogáltak a fák. Csak mentem: dimm-dömm. Mit nekem fák! Az ég sóhajtozott, a föld nyöszörgött. Csak mentem: zitty-zutty. Mit nekem ég, mit nekem föld!
Hajnaltájt értem Csodaországba, még alig-alig pirkadt. De rátaláltam a hétfejűre. Ott aludt egy eukaliptuszfa alatt, be volt hunyva mind a tizennégy szeme.
Nosza, nekiestem. Sutty, levágtam az első fejét – mintha egy húr pattant volna el, földtől holdig érő, megzengett a világ. Fölébredt persze, álmélkodva bámult rám tizenkét szemével. Nem kíméltem, nyissz, levágtam a második fejét is! Illatok szabadultak el ekkor, kikerics, fodormenta, kakukkfű, orgona és nárcisz illata. Felém nyúlt, meg akart fogni. De nem hagytam magam. Dolgoztam keményen a karddal, lándzsával, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.
Lehullt a harmadik feje is – források, csermelyek bugyogtak fel egy pillanatra.
A negyedik is – aranyhajfonatok libbentek s tüntek el a fák közt.
Az ötödik is – felcsilingeltek s elhaltak szánhúzó lovak téli csengettyűi.
A hatodikat nagyon féltette, húzta, óvta, de nem menekült. Lenyisszantottam. Harang szólalt meg akkor, sok békességes harang. Egyre halkabban, egyre halkabban…
De akkor, jaj, elkapott! Szorosan magához ölelt, mozdulni se tudtam. A fejem épp a mellére szorult, hallottam a szívdobbanásait. Kopp-kopp – dobogott a szíve. És azt kérdezte tőlem:
– Mit vétettem én neked, ember fia?
– Megölhetsz – mondtam neki –, szétroppanthasz. De akkor is jól tettem, amit tettem, mert ilyen csúnyává varázsoltál. Én vagyok a legcsúnyább ember a földön.
Fölpillantottam, megláttam a szemét. Fénylett a szeme, mint a szép távoli csillag. Megláttam az arcát. Tavak jóságos tükre, föld barna nyugalma, templomok békéje, májusi rétek szépsége – ilyen volt az arca.
– Te bolond, te bolond – mondta kedvesen. Megcsókolt jobbról, megcsókolt balról, megcirógatott.
Ez nem öl meg engem, ez nem varázsolt el engem, ez nem bánt engem, ez szeret engem. És már sírtam is; te úristen, hat fejét levágtam!
Elengedett. A szeme tükrében megláttam magam. A lábam egyenes volt, a hasam sima, a fejem hosszúkás, nem voltam se bandzsa, se lapátfülű, se tyúkmellű, se harcsaszájú.
Térdre estem előtte.
– Nem érdemlem én ezt – mondtam neki –, változtass vissza rúttá. Hiszen hat fejed levágtam. Jaj, csak visszaragaszthatnám!
Rázta a fejét, hogy nem lehet. Mosolygott. Ekkor kelt föl a nap, rásütött. Akkor jöttem rá, hogy hiszen a Hétfejű Tündért akartam megölni, a világ legjóságosabb tündérét. Balga ésszel hat fejét levágtam.
Mi lesz, ha ez az egy feje is elvész?
– Engedd meg, hogy a testőröd legyek, engedd, meg, hogy őrizzelek - mondtam neki.
Bólintott.
Soha többé nem mentem vissza Rácpácegresre, ott maradtam a tündért vigyázni.
Őrzöm őt ma is, lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.
Ne is próbáljatok rossz szándékkal közeledni hozzá! Nem engedhetem bántani.
Mert egy bolond levágta hat fejét, csak egy maradt neki. Erre az egyre vigyázzunk hát mindannyian. Lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel. És szeretettel.

Párizsban párizsiul beszélnek....

KisFlóru szerint Párizsban párizsiul beszélnek....logikus:-)

Éjszakai orvosi ügyelet - pizsama és bőrcsizma szájmaszkkal

Hatodik napja vagyok lázas.
Most már a türelmem a végét járja.
A toleranciaküszöböm nemhogy alacsonyan van, de el is tűnt tulajdonképpen.
Természetesen nem az a baj, hogy lázas vagyok, hanem az, hogy mindenki a környezetemben is az. Az anyukám, a gyerekeim, a húgom, az unokaöcséim. Meg a férjem, de ő Őrbottyánban.
Még Apukám és Sógorom tartja magát.

Azért a tegnap esti fílinget megosztom itt, hogy megmaradjon az utókornak. Meg, hogy Ti is érezzétek mennyire óriási hangulat van itt.

Tegnap este 21:30 körül.
Alapállapotom: hőemelkedés, orrdugulással, iszonyú migrénes fejfájással, gyomorfájással az antibiotikumtól, alig várom, hogy a hátsóm az ágyat érje.
Lefekvés (végreeee), ima, jóéjszakát puszi (helyett integetés a vírusidőszakban).
Cseng a telefonom.
A húgom az.
Tesóóóó....Anyuka alszik már, mert Kokának 40 fokos láza van és most mit csináljak, mit csináljak, mit csináljaaaakkkkk??
(Plusz információ: Koka = Konrád, húgomék másfél éves tündér babája. Puszikirály.)
Szem kipattan, migrén elmúlik, ajtó feltép, húgomat nyugtat, Anyukámat keres (és talál).
Két perces gyors telefonos eligazítás után döntés: átmegy anyukám hozzájuk.
Anyukám autója bent a garázsban (még soha nem állt ki onnan - ez Apukám reszortja - de Apukám alszik).
Tehát: én viszem az én autómmal.
Gyerekeim nem akarnak itthon maradni Papával - mert Papa már alszik, úgy nem társaság:-)
Papa felébreszt. Gyerekek rábízva.
Anyukám igazi nő létére felöltözik. Nadrág, csinos felső...nem tudom: talán egy laza sminket is feldobott.
Én eközben a gyerekeimet győzködöm, hogy maradjanak már itt Papával, de Flórika csak zokog... aztán ráhagytam Papára a helyzet megoldását. Megoldotta. Mire hazaértem hárman két kupacban aludtak:-)
Lementem a földszintre és a legszükségesebb dolgokat berakta anya az én táskámba. Így orvosi táskává avanzsálódott a szép okker táskám.
Mondom anyukának én beindítom az autót, és ideállok az ajtó elé, addig tegyen be amit szeretne még.
Elindulunk. Szájmaszk mindkettőnkön.
140-nel végig Tatán. Remélem egyetlen fotó sem örökített meg minket.
Megérkezünk.
Kokát ellátjuk.
Kijövünk egy óra múlva a húgoméktól és úgy őszintén végignéztem magunkon.
Hát láz ide vagy láz oda és majd bepisiltem a röhögéstől.
Anyukám mint egy dúvad rombol ki a házból.
Arcán maszk, fején se sapka, se semmi.
Egyszerűen mintha a műtőből épp kisétált volna. Vagy épp egy hullát takarított volna szakszerűen el (bocsánat a szarkazmusért).
Én kockás flanel pizsama nadrágban, térdig érő bőrcsizmában, fekete télikabátban és szintén maszkban.
Egy Tarantino filmet simán lehetett volna rólunk mintázni.

Szkeptikusanyu és a reszelt krumpli

Biztosan ti is olvastátok a FB-on terjedő "régi erdélyi" tippet a láz ellen. Nevesül, hogy krumplit kell lereszelni és a talpra helyezve leviszi a lázat.
Nos: szkeptikusanyu voltam....alig vártam, hogy lázas legyen már valaki a családban:-)))

Jelentem: működik!
Ez működik. A kullancs körül nyálas gyufafejjel körzéssel ellentétben.

Először KisFlórun kísérleteztem...37,6-ról 37,1-re vitte le neki kb.20 perc alatt.
Éjjel fél 12-kor.
Azért remélem mindenki el tudja képzelni, hogy éjjel fél 12-kor csattogok ki krumplit reszelni pizsiben anyukámék konyhájába (kvázi: fogalmam sem volt, hol van a reszelő) , miközben a félig álomban lévő éppen emelkedő lázas gyereket kellett csitítgatni, hogy most nem kapsz lázcsillapítót, mert kísérleti alany vagy.
Meg egyébként is ez ökomegoldás.
Nem rajongott értem.
És mikor már diadalittasan megoldottam a reszelést, megtaláltam a tálcát, a folpackot és éppen csattogtam fel vele az emeletre, ebben a pillanatban nyitotta ki édesanyám a hálószobája ajtaját és nagyon révedt tekintettel rám nézett majd a tálcára majd vissza és nagyon csendesen megkérdezte: Kislányom, mit csinálsz?
Én meg egyértelműen közöltem: Lázat csillapítok.
(Nem vitatkozott szegénykém.)

Édesanya gyermekorvos. Korlátozottan tűri az alternatív ténykedéseinket gyermekeink nevelése kapcsán. De nagyon bölcsen és diplomatikusan kezeli a véleményét.

Flóru láza lement, boldog voltam, de placebo hatásnak véltem. Meg egyébként is 37,6 az csak hőemelkedés.

KisSáru aztán adott feladatot.
38,4-et odatett a lázmérőre.
Mondjuk itt már nem éreztem a krumplizás iránti vágyat, mert egész éjjel két órát aludtam (mivel reszeltem egész éjjel:-)), így kapott Nurofent a gyerek. Mitől is 38,8 lett a láza.
Na egy másfél óra múlva éreztem: innen szép győzni.
Krumplireszelés megint.
És IGEN: 37,8-ra levitte 20 perc alatt.

Szóval a krumpli győzött. Tegnap és ma összesen 6-szor bizonyított.
Mondjuk a gyerekek utálják, mert hideg, nyirkos, nyákos, gusztustalan...stb.

De környezet- és gyermekbarát megoldás.

A kutyanevelés kiskátéja

Megjegyzem: egyáltalán nem akartam még egy kutyát.
Bőven elég Kvatró is.
De egy olyan elméleti falba ütköztem az új kutyát illetően, hogy nem volt erőm ellenérvelni. Persze én a matematikai esélyét is latolgattam az ellenállásomnak, de látható a fenti képen is, hogy mennyi esélyem lett volna három ellenében...

Kutyát nevelni nem kisebb feladat mint gyereket, csak sokszor sokkal látványosabb és gyorsabb eredményt is lehet elérni. Ha elég résen van az emberfia. És nem egyszerre kell a két feladatot végrehajtania.

Mivel 3 éve nem neveltem kiskutyát ezért újdonságként hatottak az alábbiak:

1. Minden kiskutya kizárólag a járólap fugájába pisil. Véletlenül sem a 33x33-as járólap mértani közepére. 
2. A kiskutyák nem értik a "NEM" szót. Ezt kondicionálni kell. Fárasztó feladat.
3. A kiskutyák szeretik a festett falak éleit. Mármint rágni. Nyilván jó íze van.A zöld finomabb mint a barna. Ez is logikus.
4. A papírba csomagolt Gillette penge a legkiválóbb tízórai. 
5. A papucsok olyan vicces lények, amelyeket a gazdák rendre betesznek egy pozícióba és a világ legviccesebb dolga onnan elhordani a kutyabunkerbe.
6. Apropó: gyerekasztal alatt kialakított kutyabunker a legjobb dolog . Ide lehet kincseket rejteni. Gillette pengéket, kenyérdarabokat, fél pár papucsokat, fadarabokat...stb.
7. A falba dugott állólámpa vezetékének rágcsálása egyáltalán nem veszélyes dolog. Kimondottan ínyenc falat.
8. Egy üres Raffaellos dobozzal pont egy emberebédnyi időt lehet nyerni. Egy negyed almával egy felmosásnyit, egy fél almával egy mosogatógépbe pakolásnyit.
9. A kinyitott mosogatógép a világ legérdekesebb dolga.
10. A radiátor szelepe valami kutya kollektív tudatalatti emléket idézhet. Naponta többször lehet ellenőrzi, hogy megvan-e még.
11. A felmosóvíz sokkal ízletesebb mint a csapvíz.
12. A ház hátsó részébe (ahova nem mehet be) határozottabban érdekes mindennél, így ha beszabadul (egy óvatlan családtag miatt, aki nem tudja a másodperc törtrésze alatt becsukni az ajtót) , azonnal megjelöli. Ilyenkor jön a kiabálás és a takarodjahelyedre - érdekes módon ezt nem kellett kondicionálni. Érti.

Látom én: jóba leszünk mi, csak le kell meccseznünk ezt a falkavezér játszmát. Amit nyilván a végén a macska nyer meg (mint eddig mindig). :-)))

Jézus Krisztus Szupersztár

Színházjáró emberek vagyunk.
Megyünk mi egyesével, kettesével, négyesével. Mindenhogyan.
Szeretjük a színházat.
Értéket közvetít.
Mi meg szeretjük az értéket (mármint a szellemi értéket).

Tegnap Jézus Krisztus Szupersztár volt.
Két hete Anna Kareninát sirattam meg (komolyan).

Jézus Krisztust nem tudtam megsiratni. Merthogy nem támadt fel a műsor végén. Hiányoltam ezt a momentumot. Valahogy csak a lényege maradt ki a történetnek.
Azóta gondolkodom a színdarab üzenetén.
Majd ha rájövök posztolom:-))))

Ugyanis: hívő emberként én magam alig ismertem fel egy rockoperai környezetben a szereplőket (Júdás, Poncius Pilátus...).
Persze ha vettem volna egy műsorfüzetet, egyből láthattam volna, hogy Szerednyei Béla vagy Sasvári Sándor kit játszik, de én ezt amolyan Biblia-kvíznek tekintettem.
Nehogy már ne találjam ki, hogy valójában ki kicsoda. Hát megmondom őszintén: néhány szereplő kifogott rajtam. És a dalok, az összekötő szövegek sem segítettek nagyon.
Mire nagy nehezen "kikvízeltük" Pével, hogy ki kicsoda, addigra szünet lett. Megettük az elmaradhatatlan magos perecünket és összesítettük a látottakat. A második félidőre egészen jól értettük a dolgokat.
A furcsa az volt, hogy Júdás az árulása után felakasztotta magát, aztán 20 perc múlva újra a színpadon volt és újra ebben a szerepében részt vett a keresztre feszítés körüli mozgalmas eseményekben. Hmmm.

Azt, hogy miért Szupersztár Jézus - nem derült ki számomra. Mármint a színdarabból :-))

Mert egyébként AZ.

Anyu ha nagy leszek, Zsófi leszek:-)

Sára posztja...

Anya,  ha nagy leszek Zsófi leszek. (Aki nem ismeri Zsófit, az az Ő honlapján kutakodjon, mert leírni Zsófit néhány sorban lehetetlen.:-))

Ez két okból fontos dolog a jövőre nézve:

1. Rengeteg vizslánk és tacskónk lesz néhány éven belül. Tehát ideje kenneleket építenünk.
2. Zsófinak szólni kell, hogy ő egy élő példakép. Hátha az önértékelésének, a személyiség fejlődésének egy lényeges állomása lehet az, hogy tudja - kislányok számára vonzó ez a "szakma" (tudás, képesség), amit Ő közvetít.

Übercuki duplabunda

Gyerekek!

Megérkezett családunkba übercuki duplabunda, másnéven Tarsoly Úzó ( hivatalos nevén Zöldmáli Ouzo).

Namost...az Úzót tudom, hogy nem így kell írni. A Kvatrót sem így kell hivatalosan, de ezek magyar vizslák, ezért "magyarítok".

Úzóka nyilván übercuki, megaaranyos, nagy édibédi....és még sorolhatnám. A lányok ma már elnevezték Zúzónak. Merthogy tegnap óta a családunk tagja.

Nyilván nem a lakásban van bent és nem a kanapén altatják a gyerekek és nem nyüstölik egész nap és nyilván szobatisztán született. Nyilván :-))

Nem működik az egér....

KisPetu gépét bitorlom. Nem ismerem. Nemrég használom.

Bekapcsolom, egér egy szál se. Nem mozog a kurzor. Nem látom a kis nyilacskát.

Szidom. Ütöm. Simogatom, vakarászom, satírozom a tácspedet. Vakarom a fejem. Nem működik.

Fel kell hívnom Apátokat, mert nem működik a zsír új gépe. Hol a telefonom? Hoooolllll a fenébe van a telefonooooommmm?

KisFlóru odalép, nyom egy gombot a gépen, majd visszafekszik a kanapéra (mert beteg).

Az egér működik. A gyereknek természetes a dolog. KisFlóru 6 éves. Én meg öregszem.

Szmutyi....a magyar smoothie

Hát az úgy van, hogy jó néhány gyümölccsel nem barátok a gyermekeim. Illetve barátok, de nem megfelelő mennyiséget fogyasztanak belőle (szerintem nem megfelelőt:-))).


 Ezért találtuk ki a smoothie fogyasztását. Szerintük ez szmutyi.

Egyébként ÉLŐ ÉTELnek számít. Vagyis: magas az enzim, vitamin és ásványi anyag tartalma. Mondjuk ez a gyerekeimet egyáltalán nem érdekli. Na mondjuk én is kompromisszumosan adom nekik. Tejszínhabbal:-))))




Szmutyi recept ( a mai például ):
1 zacskó málna (kb. 200 gramm) - lehetne eper, áfonya, szeder, ribizli, meggy, cseresznye....stb.
5-6 alma
1 banán
1 narancs
víz
méz (csak szükség esetén)

Az almák levét gyümölcscentrifugával kinyerjük.
A turmixgépbe beletesszük a fagyasztott málnát (nyáron nyilván nem fagyasztottat) és pici forró vízzel leöntjük. Homogénre turmixoljuk. ( Ennél a fázisnál én leszűröm a cuccot - de kizárólag a gyerekek miatt, mert utálják a magokat ).
Beletesszük a többi hozzávalót a turmixgépbe és kevés vízzel turmixoljuk készre. Sűrűségét mindenki aszerint állítja be víz hozzáadásával, ahogy neki kényelmes, ízlik, szereti. Mézet annyit tesz bele amennyire édesen szeretné inni.

Na innentől lehet inni. KisFlóru most 3,5 decit küldött le belőle egy huzatra. Egy "picike" tejszínhabbal a tetején. Merthogy ők ezt hideg gyümölcslevesként aposztrofálva is eszik. Tányérból, kanállal.

Próbáljátok ki olyan gyümölccsel amilyennel szeretitek, meg ami még van a fagyasztóban:-)

Van otthon eceted?

Most ez a kérdés onnan jutott eszembe, hogy miközben írok, megy a mosógép.

Én az öblítés fázishoz almaecetet használok. Nincs Coccolino illata - ezt fixen megígérhetem, de nem is ecetszagú a ruha. Viszont olcsó megoldás. És a ruhák nagyon puhák lesznek tőle.

Recept az alábbiak szerint:


Literes flakonba 1 dl ecetet öntesz, a többit tiszta vízzel feltöltöd. Felrázod minden használat előtt és úgy használod mennyiség szerint mint a normál bolti öblítőt.

Ez a dolog egyébként az olcsó-környezetbarát-bababarát megoldások ritka egyike. Van még egy pár ilyen. Már ha érdekel valakit.....

Szereplők

Jelen blog  résztvevőit bemutatnám azoknak, akikkel ritkásan vagy akár mondjuk 10 éve nem találkoztam.

1. Férj - hasonnevei: Péter, Pé, KisPetu, Apa, aranybogár, helyesfiú
2. Sára - hasonnevei: Sári, Sárci, Sáru, KisSáru, Dádá, Hercegnő
3. Flóra - hasonnevei: Florcsi, Floresz, KisFlóru, Töki, Dudu
4. És végül én, akinek maradt az Anyaaaaaaa........név jó hosszan ejtve az "a" hangot a szó végén. Egyébként ez nem igaz, mert a Férjem kisVikunak is szólít. De nagyjából ennyi.

Pé-vel 10 éve házasodtunk össze kábé. Azért kábé, mert sosem tudom, mikor történt (lehet hogy 11 éve). Nem azért mert annyira régen volt, hanem mert a dátummemóriám tragikus. Mármint az évszámmemóriám. A hónapokkal és a napokkal barátságban vagyok.
Pé annyira el szeretett volna venni feleségül 10 évvel ezelőtt (hihihihi), hogy februárban házasodtunk. Egyáltalán nem éreztem romantikusnak ezt az időpontot.
De A HIVATALBAN azt mondták, hogy május 1. és augusztus 31. között ne akarjunk házasodni, mert már nincs időpont ( ez volt január 3-án).
Pé megkérdezte, hogy mi a legközelebbi időpont.
Mondták: február 15.
Pé mondta: JÓ LESZ.
Én meg némán sikítottam és rugdostam az asztal alatt a vőlegényemet. Mondván: se ruhám, se csokor, se násznép, se semmi.
Pé-t ezek a dolgok nem érdeklik. A praktikum embere. Sokat tanultam tőle az évek alatt:))))

A ruhám meglett, a násznép nem, a virágomért pedig teljes menetdíszben rohantam be kezdés előtt fél órával a Sugár Üzletközpontba. Kisminkelve, menyasszonyi ruhában. Mögöttem a húgom rohant és a teljes döbbent pénteki tömeget nyugtatta a bevásárló központban (mert én tényleg futottam ebben a ruhában). Mondván: nyugalom, vigyázat.... csak farsangi bálba sietünk!
Teszem hozzá: 2 órával az esküvő előtt megérkezett húgom és meglátta, hogy a szemöldököm nincs kiszedve rendesen. Ezért elvitt az első kozmetikushoz, aki kiszedte, majd 1,5 órán keresztül egy fagyasztott borsóval a szemöldökömön próbált sminkelni. Nem volt tökéletes a sminkem. Egyébként is lebőgtem. Mondtam neki, hogy ilyen szenzibilis nőknek nem kell smink, de nem hitte el.
Az esküvőn tizenketten voltunk. Mondhatjuk: barátságosra sikerült a hangulat.

Aztán életünk 2 legnehezebb éve következett. Építkeztünk, albérletben éltünk, Pé édesanyját kísértük utolsó útjára, dolgoztunk (hogy építkezhessünk) és évről évre valakit elvesztettünk a családból.

Aprópó! Pé.
Pé a Férjem. Magas barna férfi felemás cipőben:-). Autószerelő. Praktikus intelligenciája igen kiemelkedően magas. Utál vásárolni. Jelentős hőmérséklet különbség van köztünk. Ő 20 fokban érzi jól magát, én standard 26-ban. Ezért egyikünk fűt, a másikunk szellőztet. Hosszútűrő. Keveset beszél. Folyékonyan viszont több nyelven egy Jéger után (ritkán fordul elő, azért megy kuriózumszámba ez az esemény). Kütyümániás. Minőségpárti. Mindenhol madzagok, töltők, szerkentyűk vannak. Fogalmam sincs, mi micsoda. Jó lelkű. Szeretetreméltó. Állandó testközelségben érzi jól magát. Kell, hogy szuszogjon valaki mellette. 

Sára 2004-ben érkezett közénk.
Ő egy jelenség. Csecsemőnek is az volt, nem egy tömegjelenség. Anyukám szerint tisztára olyan mint én. Mindig elmondja, hogy Sári neki egy időutazás. Olyan mintha engem látna kicsinek. Szerintem anyukám túloz. Én ennél sokkal rosszabb gyerek voltam. Erre tisztán emlékszem.
Sára nyugodt, alkotó típusú gyerek. Kicsit művészlélek. Tudjátok az a típus, aki a matek házit összecsapja 10 perc alatt és az olvasás munkafüzetben lévő "Rajzold le a mese történetét" című feladattal másfél órát tölt. De látszik, hogy lazul, teljesen relaxál közben. Ahogy nő, tisztára a húgomat vélem benne felfedezni.

Flóra 2006-ban csapódott be.
De tényleg becsapódott. Nem vártuk, de jött. Nemhogy jött, hanem robbant. Születni cakli-pakli 2 óra alatt sikerült neki (utazással, anyjanevehatpéldánybannal együtt).
Most is ilyen. Egy igazi úthenger. Tankaranka. Nagyon szeretjük. Félre ne értsétek. Csakhát...29 kiló és akkor érzi a legjobban magát, ha valakinek az intim szférájának a kellős közepén van. Mindig! Ragaszkodó típus. Tiszta apja. De alkatilag és arcberendezésre is. Kizárólag a társas játékok érdeklik. Sakk, Abalon, Malom...stb. Egy klasszikus társas lény. Okos. Érzékeny. Szeretetreméltó. Imád úszni, korcsolyázni.

Na erre vagyok még én. Az öntörvényű, csendben-egyedül jól érzem magam - köszönöm típusú ember.  Szeretem én az embereket és nyüzsgök is eleget, de öregszem...néha jó csendben lenni. Olvasni, színházba, múzeumba, könyvtárba menni, sétálni, csak úgy lenni.
Na ezek a fenti tevékenységek nem korrelálnak az anyasággal. Egy darabig. Most már szocializálom őket egy ideje. Néha lázadnak. De majd betörnek. A kultúra úgyis győzedelmeskedik a lustaságon.

Kvatró - a kutyánk. Drótszőrű magyar vizsla. Öntörvényű, érzékeny, okos kutya. Mindenkinek az intim szférájában szeret létezni. Akkor érzi jól magát, ha 5 méteren belül háromszor felbuksz tőle. Nem tudom érzitek-e a hasonlóságot:-))

Szaffi - a macskánk. Hercegnő. 8 éves. Úgy vonul a kertben minta egy vörös szőnyegen lépkedne. Úgy is fut. Nagyon komoly arc. Csak a gyerekeknek engedi magát simogatni. De ők a nyakuk köré is tekerhetik. Tőlünk csak a kaját várja. Utál minket (elég látványosan).

Na. Mi fogunk szerepelni a következő blogbejegyzésekben is. Meg még egy csomó szereplő...:-)))

.

Dio mi vede!

Csókolom avagy csokoládé!

 

Blogot kezdtem írni több okból. 

Az egyik ok az, hogy megállapítottam: repül az idő. Annyi mindent csinálok egy nap, annyi mindenre kell figyelnem, hogy feltűnt néhány dolog, amire nem emlékszem, vagy nem pontosan. (vö. öregedés, memóriazavar, pillanatnyi elmeállapot változás - naponta többször...stb.).

A másik ok, hogy jó néhányan kértétek: írjak :-). Ez jobban motivál, mert egész életemet átszövi a másoknak való megfelelés enyhe fűszerezésű kényszere.

A blog címe: Dio mi vede! - egy olasz kifejezés. Azt jelenti: Isten látja lelkem!

A blog témája nyilván a velem és a környezetemben élőkkel történő dolgok.

Aki nem szeretne tudni rólam vagy a környezetemben élőkről, vagy nem ért egyet az írásaimmal, életszemléletemmel, tegye meg, hogy NEM olvassa tovább. Előre jelzem: a negatív-kötekedő hangvételű hozzászólásokra nem válaszolok. Ez a legújabb énvédő mechanizmusom...pont. Nem kell érvelni, nem kell vitázni, hiszen ez a blog "terápiás" célú, nem magyarázati jellegű.

Köszönöm azoknak, akik olvassák. Köszönöm azoknak, akik kíváncsiak ránk és szeretnek bennünket.

A többieknek pedig ajánlom az oldal jobb felső sarkában található kis piros négyzetben fellelhető fehér X jelecskét.

Csókolom! - vagy hogy stílusos legyek Cioccolata:-))))))))))))

V.

Ui: Mióta a férjem megtudta, hogy "olaszul írok", elővette az összes olasz tudását és közölte, hogy rengeteg szót tud olaszul.
Mint pölö (stílusosan az ő kiejtésével fonetikusan jegyzetelve így este 10 körül): arrivedercsi amóóóóóreeee, szálemarinojodátó (sale marino iodato - jódozott tengeri só - már aki ilyet vásárol), láváddzzzá, bondzsornó, mazerátti, ferrári, pápárázzi, edusó (ez nem tudom honnan jött neki- nyilván a lávádzzá kistestvére), milánó, carabinéri, pásztá cárbonárá, pizza, kapuccsinó, Piedóne....Na jó befejezem, mert már sírok a röhögéstől. És bekapcsolja totál hangerőn a Con te partiro-t  Adrea Bocellivel. Kéééééssssszzzzzzzz........áááááááá......áldozat vagyok:-))))))