Színházjáró emberek vagyunk.
Megyünk mi egyesével, kettesével, négyesével. Mindenhogyan.
Szeretjük a színházat.
Értéket közvetít.
Mi meg szeretjük az értéket (mármint a szellemi értéket).
Tegnap Jézus Krisztus Szupersztár volt.
Két hete Anna Kareninát sirattam meg (komolyan).
Jézus Krisztust nem tudtam megsiratni. Merthogy nem támadt fel a műsor végén. Hiányoltam ezt a momentumot. Valahogy csak a lényege maradt ki a történetnek.
Azóta gondolkodom a színdarab üzenetén.
Majd ha rájövök posztolom:-))))
Ugyanis: hívő emberként én magam alig ismertem fel egy rockoperai környezetben a szereplőket (Júdás, Poncius Pilátus...).
Persze ha vettem volna egy műsorfüzetet, egyből láthattam volna, hogy Szerednyei Béla vagy Sasvári Sándor kit játszik, de én ezt amolyan Biblia-kvíznek tekintettem.
Nehogy már ne találjam ki, hogy valójában ki kicsoda. Hát megmondom őszintén: néhány szereplő kifogott rajtam. És a dalok, az összekötő szövegek sem segítettek nagyon.
Mire nagy nehezen "kikvízeltük" Pével, hogy ki kicsoda, addigra szünet lett. Megettük az elmaradhatatlan magos perecünket és összesítettük a látottakat. A második félidőre egészen jól értettük a dolgokat.
A furcsa az volt, hogy Júdás az árulása után felakasztotta magát, aztán 20 perc múlva újra a színpadon volt és újra ebben a szerepében részt vett a keresztre feszítés körüli mozgalmas eseményekben. Hmmm.
Azt, hogy miért Szupersztár Jézus - nem derült ki számomra. Mármint a színdarabból :-))
Mert egyébként AZ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése